Szép Ruhák (2009. április)
Felöltözve élem életem,
Ruhák takarják, félelmem.
Ha rávérzek mosnom kell,
Gonosz lelkemet szüntelen.
Levetkőznék szüntelen,
Blúzom, szoknyám hirtelen.
Van ki hagyná, hogy így legyen
De ő nem lehet mindenem.
Mihelyt ruhámból kibújok,
Véresre vernek "Angyalok"
Bőröm fehér érzelem,
Mély karcok és gyötrelem.
Így hát maradok ruhában,
Vágyva sötétben másra.
Néha, csak megállva...
Hogy születhettem e világra.
Levetkőznék, de most már késő?
Kíváncsi rám? Hisz ki Ő?
Lelkem, arcom kivirágzik,
ISTENEM! Nekem, Ő hiányzik!
(most! erre gondolok)
Némber (folyt.)
És sápadtan feljön a nap
A megszomorítottak
Sőt a megalázottak is
Szép ruhába bújnak
Kiskosztüm vagy öltöny
Mindegy csak ne csöpögjön
A véred a kőre a
Munkahelyi miliőbe
Hívat a főnök: -Mi van veled?
-Semmi csak a szívem beteg
Illetve mintha nem is lenne
Ismeri a tüneteket
Vele is csak ez lehetett
Valamikor régen ,és mondja is szépen:
Üdvözöllek babám
Üdvözöllek babám
Üdvözöllek babám a sűrűjében
újból én:
Pedig fényre van szükségem,
Hajló ágak sűrűjében.
A vessző futást, már túl éltem,
Kinevetnek ... nincs kivétel.
Előveszik az éles bárdot,
kicsinálnak minden bábot,
Ha nem nyalsz kellően
Eltűnsz a sötétben...
(v. Eltűnsz a süllyesztőben.)
Nem hiányzol senkinek,
Nem vagy célja semminek.
Nem is kellesz senkinek?
Mindenhol az irigyek,
Megisszák a véredet!
Mert odaadtad a szívedet.
Ruhátlanul mért jössz elő,
Fúú! most elakadtam, de nem akarom ezt a sort kitörölni!
(Beállsz a sorba mint Ő?) ... talán?
Más:
Nem jön a számba gondolat,
Csókom édes mint Ő,
Számomra nincs kiút,
Ebből a veremből,
Múlok el nyomtalan hatás,
Mint számos pattanás.
majd:
Rossz ez a világ, s én is itt vagyok,
Elhagytak engem is az angyalok.
Ördögökkel játszom, édes...
Percekért? A bőröm rémes...
Újból láttam egy csillagot,
Melynek fénye ragyogott.
Mosolyt csalva arcomra,
izzadság a markomba.
Ölembe engedem merészen,
Bízva az ölelésében, Félek!
Belém mártja kardját megint,
AZ állat legyőz! ... Ölel meleg!
Az ördög vesszeje, győz megint.
Megint nézem az új ruhákat,
Próbálom az álom "Fátylat"
Titkon várom, ... állatkámat,
KI ad! Nem csak hasít.
N:
Szép, csak nem értem,
De most talán túl fáradt vagyok.
*:
Én is fáradt vagyok, úszok az árral,
Pedig, ha partra vetődnék, fává nőnék,
Finom gyümölcsömmel kényeztetném...
N:
Honnan lehet tudni, hogy a part az part, nem csak sziget, amit elönt az első áradás? honnan tudhatod, hogy az ár visz, és nem te vagy az ár?
*:
Most megfogtál!!
Ebből nem tudok szárazon kimászni!
... HÁÁÁT ... Azt sosem tudhatód igazán, bízni kell benne. (a lassú víz partot mos, sem az igazi jó teória) Talán meg kell érni 1-2 kisebb áradást ami még nem visz a tengerbe és látod (elérhető a partot. Engem sajnos elvitt a tengerig. Azt hittem már sosem látok partot, úgy élem le az életem. Most meg vagy 4-5 hónapja egy szigetet vettem észre... igaz van rajta fa, de talán az én gyümölcsömnek is van ott helye... Most jó így is, érzem a föld illatát... Eddig meg csak a Sós víz marja a bőrömet és azt hittem az ízeket már el is felejtettem. pedig az életben EZEK a legfontosabbak (önzetlenül)
Na ezt meg most jól lehagytam az előzőről ...
N:
Akkor én, óceán vagyok.
*:
Holnap leszek!? Most még vagyok!?
Felettem is hullnak a csillagok.
Büdös álca? Mit rám aggat az idő,
Bőröm keményebb mint Ő!
Ő is csak ember, érezze ... Én vagyok!
Kellek? ... Míg .. itt vagyok!?
Mire vár? Hisz mondja - Tudom -
Ennél többet, Mit adhatok!?
Ha nem leszek, Miért akkor sír?
Most kellek vagy nem, ez itt a HÍR!
....
- 1 drogos mondta -
" Többet ér 2.5 év pezsgés, mint 15 év vegeta ..."
Én meg... nekem ez több mint, bármi, ölelés, csók ... És Ő van Létezik!
Az idő az oka mindennek:
Nem megfelelő! Pont akkor és pont MOST!
