Valahol 2010-02-17
Várok, mint egy szunnyadó kőrakás,
Ki észrevesz, elhord és minden más.
Ki látja bennem a lehetőséget,
Ki észreveszi, mi rejlik bennem.
Neki adom a lehetőséget.
Ha itt lennél, csókolnám a vállad,
A pici kezed, aztán a szádat.
De nem vagy velem,
Arcomon egy könny csepp,
Várja jöttödét ...
Aztán aláhull a porba,
S nyomban követik őt sorba.
Nem tudom mikor lesz ennek vége,
De, ha így megy, sírok örökre.
Mindig is vártalak, hogy eljössz,
Minden reggel terád gondolok.
Éppen mit csinálhatsz,
Mond! Eszedbe jutok.
