Nincs ki-út ... 2009-04-21
Viharfelhők tornyosulnak,
Áldott idők messze futnak.
Nem bírom már nyomást,
Kerékbe tört kínlódást.
Kezeimet lekötötték,
A számat is betömték.
Még bírok, rúgok egyet,
Majd szépen elernyedek.
Nincs szó mely jó ide,
Érzelmem birtokában.
Sajgó lelkem nagy kínjában,
Megtört ember hajlékában.
Rajtam játszanak ezek,
Nem kímélnek engemet.
Összetörnek mindent mi szent,
Elveszik, a munkakedvet.
